Rengeteg olyan helyzet van szülőként amikor szeretnénk valamilyen játékot venni a gyermekünknek sokszor nem csak olyan céllal hogy örömet okozzunk hanem hogy az a játék valamilyen képességét fejlessze is. A népszerű játékboltokban vagy oldalakon már biztos belebotlottunk az olyan játékokban amelyeknek „Montessori” van a nevükben.
Ezek a játékok általában fából készülnek vagy valamilyen természetes anyagból és nagyon változatos módon, mondhatni a természet törvényeit kihasználva, fejlesztenek valamilyen képességet. Úgy tűnik hogy ezeknek a játékoknak a szinte divatja lett manapság, hiszen a műanyag játékok tengerében a gyermeknek is felüdülés lehet természetesebb játékokkal játszani.
A montessori játékok azonban nem csak egyszerűen játékok, hanem egy nagyon izgalmas és működő pedagógiának a részét képezik. Ha valaki veszi az időt és a bátorságot és van kellő nyitottságga montessori pedagógiát elsajátítani, akkor úgy gondolom hogy a gyermeknevelése is megérkezhet egy merőben más szintre.
Mire jött rá Maria Montessori?
Abban egyetérthetünk hogy minden gyermek elméje tanulásra van programozva. Azonban a benne rejlő potenciált vagy lehetőségeket akkor tudjak kibontakoztatni, hogyha az egyes érzékeny fejlődési szakaszokban megfelelő ingert kapnak. Nagyon érdekes lehet ide behozni, hogy Maria Montessori az 1900-as évek elején úgy igazolta ezt az állítást, hogy átvett egy olyan óvoda irányítását ahova csupa problémás gyerek járt. Róma egyik legszegényebb nyomornegyedének munkásosztálybeli gyerekei jártak oda. Az óvodában pedig ennek megfelelően gyakori volt a gyermekek közötti agresszió, türelmetlenség, szétszórtság, képességbeli hiány.
Montessori úgy kezdte a munkáját, hogy megtanította a gyerekeknek a mindennapi feladatok ellátását. Kiderült hogy egészen korán, már három éves kortól kezdve a gyermekek képesek voltak megtanulni alapvető házimunkák, teendők ellátását. Például részt vettek az év ételek elkészítésében, tálalásában és segítettek tisztán tartani a környezetüket.
Kulcsgondolat: az önállóság
Azt gondolom hogy minden szülő vágya az hogy a gyermekkel önállósodjon. Sokszor azonban azt tapasztalhatjuk hogy éppen a szülők azok akik nem hiszik el manapság hogy a gyermekek képesek segítség nélkül elvégezni alapvető munkákat. Ráadásul a játékok tengerében, a túlingerelt gyermek összezavarodik és előfordulhat, hogy deszenzitizálódik. Ilyenkor persze még több, még újabb játékokat kap, ami csak felerősíti azt a folyamatot, hogy elveszti érdeklődését a játékok iránt.
Montessori megfigyelte azt is hogy a gyerekek több különböző fejlődési szakaszon esnek át, amelyek mindegyikét sajátos érdeklődési kör, viselkedés és gondolkodásmód jellemez. Ahhoz, hogy a legtöbb tanulási helyzetet teremtse egy olyan környezetet teremtett a gyerekeknek ahol az ő testi adottságaikhoz voltak igazítva bútorok az evőeszközök a tálak. Így egy olyan nyugodt és rendezett környezetet teremtett ahol mindennek megvan a maga helye és a gyerekek megtanulták a mindennapi teendők közben: A formák a számok a rajzok világát. Ezáltal pedig nőtt az önállóság érzetük és nőtt ezzel együtt az önbecsülésük is. Egyre magabiztosabbak lettek.
Tanulás a mindennapi teendőkön keresztül
Érdemes abba is belegondolni, hogy a Montessori elveken alapuló gyermeknevelés természetes módon segíti az iskolára való felkészültséget, hiszen minden olyan képesség, ami az iskolához kell, megtanulható a környezetünkből. A formák megfigyelése és azok lerajzolása, vagy ujjal lekövetése például a finommotoros készségeket fejleszti. Ugyanígy, ha a gyermek már egész korán bevonódik például a konyhai munkába, ott akár egy pogácsaszaggatás során is találkozik a térbeli tájolással, a geometriai formákkal.
Ha pedig segít az evőeszközök elpakolásában, akkor lassan elsajátítja a kategorizálást, a rendszerezést, a megterítésnél pedig a vacsora szabályai mellett az evőeszközök megszámolásával matematikai készségeket tanítunk. Ezek a helyzetek mind természetesek a gyermeknek és megtanulhatóak. Fontos tehát, hogy minél inkább bevonjuk őket ezekbe a munkafolyamatokba, még akkor is, ha azok megtanítása türelmet igényel.
Szülői oldalról a kihívás abban van, hogy engedni kell a hibázás lehetőségét. Valószínű a liszt kiöntésénél minden lisztes lesz a konyhában, de ez nem baj, legközelebb jobban sikerül és egyre jobb lesz benne. Lehet, hogy az első felmosás csak abból áll, hogy minden még vizesebb lesz, de lassan az is helyére kerül.
Látjuk tehát, hogy a Montessori több, mint egy-egy fejlesztőjáték. Ha a gyermekünk már nagyobb, vagy éppen iskola előtt áll, akkor is érdemes elkezdeni az önállóságra nevelését ezekkel az elvekkel. Ha pedig célzott részképesség fejlesztést igényel, akkor meg kell találni azokat az otthoni teendőket és játékokat, amelyek ezeket segítik.
